Egy szálláshely abban az esetben nem tekinthető kereskedelminek, ha nem konkrétan idegenforgalmi célból épült, ha nincs nyitvatartása és nem sorolható semmilyen minőségi kategóriába. Fizetővendéglátás, falusi vendéglátás és egyéb szállásadás is lehet tehát magánszállás. A fizetővendéglátás tulajdonképpen a saját tulajdonú ház részben vagy teljes mértékben történő kiadását jelenti.

Ennek a legnagyobb előnye az olcsóság, viszont a tisztasági is egyéb körülmények nem feltétlenül ismertek, nem igazoltak. Ez a fajta magánszállás általában városi környezetben jellemző. A falusi vendéglátás ehhez nagyon hasonló, lényegében csak a környezet más. Ebben az esetben egész tanya, lakrész vagy sátorozó hely kiadására kerülhet sor.

Ilyenkor a falusi turizmusban való részvétel is fontos szerepet kap. Mindkét említett szálláshelytípusnál fontos, hogy hatósági nyilvántartásba legyen véve és rendelkezzen bizonyos fokú minősítéssel. Egyebek mellett magánszállásnak tekinthető még a barátoknál vagy a rokonoknál történő megszállás illetve a vadkempingezés is. A hatóságoknak ezekre nincs semmilyen hatáskörük, így nincs minősítés és szabályozás sem.

Jól járhatunk, ha üdülésünket valamilyen magánszállás bérlése mellett tervezzük meg, viszont jóval könnyebben rá is fázhatunk, hiszen ezek kevésbé ellenőrzött szálláshelyek minden tekintetben. Ám, ha nem vagyunk finnyásak és a spórolás is az elsőszámú szempontjaink közé tartozik, akkor nyugodtan lehetünk bevállalósak. Nyilván akkor választhatunk meg legbiztosabban egy magánszállást, ha valamelyik ismerősünk, barátunk már korábban járt ott és beszámolt a pozitív és negatív tapasztalatairól is a helyszínnel kapcsolatban.